Zöld Niagara
A kilencvenéves Takáts Gyulának
Növényzuhatag a magasból, valaki
mint a hegymászó, le-föl, oldalra
mozog rajta, virágtól virágig húzza,
lendíti magát, mintha ezt is, azt is,
mindegyiket le akarná szakítani, de ha
közelről megpillantja, szagolja, érinti,
akkor meggondolja magát. Alulról nézve,
ha eltekintünk a rettenettől, hogy
bármely pillanatban lezuhanhat,
magányos méhecske is lehet,
aki miközben megigazítja a színeket, s
ellenőrzi az ízek és illatok összhangját,
módszeresen és fáradhatatlanul
beporozza a pillanatot. Borostyán?
Vadszőlő? Trombitafolyondár? Térdelő
boróka? Akad növény, aki csak
azért nő, sorol be, virágzik, hajtja le
ágait a zuhatagba, hogy a kedvében
járjon. Nád Jancsi, Séta Pista, Mészáros
Ferkó, Berzsenyi, Rippl-Rónai, Weöres,
vannak nevek, vízi, erdei, mezei
polgárok, rátarti polgárjelöltek,
választott népek, akik csak azért
tolonganak, ágaskodnak, töltik meg
örökkévalósággal a tájat, hogy a
mutatványt hitelesítsék. Mondják, hogy
kilencven megkopasztott zsandárt
máris a zöld Niagara mögötti bazaltba
dögönyöztek, s hogy kilencven meztelen
angyalt igéztek a malmos völgy fölé,
vigyázni egy gitárnyakú, nagy barátot, aki
ötvenöt éve röpköd ott, s egyébként is
olyan, mint kopasztott angyal. Mondják,
hogy László király, aki maga is be-beáll
néha a tömegbe, innen csalta el egyszer
Somogyvárra, közös vacsorára
Kupa vezért és Szent Istvánt,
s akkor dőlt el, hogy kilencszáz év múlva
lesz-e magyar. Mondják, azt is mondják,
hogy nyilvánvaló, hogy legfölül, fönt,
ahol a lezuhogó zöld szétszakítja és
rögtön össze is varrja a kéket,
a van és a nincs villódzó pengeélén
maga a költő, Csu Fu egyensúlyoz. Áll a
pincéje előtt, kezében pohárral, nézi a
ceruzát, amellyel ír, arrébb a fügefát,
amint megsuhintja egy angyal szárnya.
Aztán elindul Drangalagba. Némelyek
azt is tudni vélik, hogy most éppen
Nikláról, Tabról vagy Kaposvárról.
Ha hiszel a megtartó látomásban, vagy
mint ő mondaná, a hasznos szépben,
akkor hallani fogod, ahogy a zöld, a föld,
az ég, a kék egymásra rátalálva
rímelnek Csunak valamit
egy pirkadó poétikába…
