El-elképzelem a falansztert
S hogy verset írni megint flanc lett,
el-elképzelem a falansztert.
Ülnek sorban a bolond költők,
gőzölög előttük a pörkölt.
S miközben tele lesznek nyállal,
telnek a raktárak széklábbal.
Jár-kel köztük a felvigyázó,
ragyog mint, mintha lenne rá szó.
Valaki köp egyet, de annyi,
úgyis közösen kell felnyalni.
S amott már kilenc csók a forgács,
sőt, ráadást is kér a zord ács.
Ezek meg itt csupán nagyolják,
merthogy a székláb, s hogy azannyát.
Mi lesz, ha lángra kap a szikra,
s rímelni kezd a lik a likra?
Mi lesz? Mi lenne? Csak-csak esznek.
Ha meg nem, hát az lesz a vesztek.
