Csak aki nagyon hallana
Sipos Lászlónak
Bújnak előlem a szavak.
Kő van. Vége van. Éjszaka.
Kinyitva minden ablaka,
viszi a függönyt a huzat.
Csak aki nagyon hallana.
Szárnyat képzelek, tejutat.
Égnek a nyelven a lyukak.
Nő a halotton a ruha.
Pedig örökre láttalak.
Volt ege, földje, Krisztusa.
Kabátja zsebében gyufa.
Behoztuk a virágokat.
Most megint forog a szoba.
Mondanám, de sehol se vagy.
