Amíg
Szívdobbanásnyi ideig,
addig sem, csak amíg a szív
a nyomás és szívás között
„megáll”, amíg a tűszúrás
érzete eljut az agyig,
az ismeretlen sáv, a holtpont,
a köztes idő
karcán engedtem el,
kívül a tudatos világ
határán, választottaknak
derengő tartományban,
ahová ő se látott
akkor, csak berontott
csattogó patákkal,
fegyvert, sisakot villogtatva
nyomult utánam, hátráló után,
haddá sötétült országa előtt
hanyatt vágódni, szétterülni,
kardélű fűvé hegyesedni
kényszerített, megfeszült bennem,
mint atya a tékozló fiúban,
ki megadtam magam
szívdobbanásnyi ideig,
addig sem, csak amíg a szív
a nyomás és szívás között
„megáll”, amíg a tűszúrás
érzete eljut az agyig.
