„Egy istent kellene csinálnom”
Nemes Nagy Ágnes: Ekhnáton jegyzeteiből
Előbb a mért most mennek el,
aztán az itt-ott tegnapi,
s egyszer csak nincs mit mondani,
minden örök, minden közel.
Fent a válogatott kövek,
lent a szobrok forgácsai.
Jaj, de kellene valaki,
jaj, de semmi, hogy hihetek.
Miért vigasztal, aki meg?
Miért rajtam a bádogok?
Csak azt akartam tudni, hogy.
S ha nincsen, hogy akkor minek?
Mintha az ég s az ég között.
Mint egy asszony, mint az anyám.
Mintha semmi se volna rám.
Csak meghalok, csak megszülök.
Jaj, aki időt és teret.
Jaj, sós és nehéz, mint a könny.
Jaj, miért, hogy külön-külön?
Jaj, mért ragyog, ha nem lehet?
