Egyre többször az apámat
Egyre többször az apámat.
Mintha ő tartaná bennem.
Áll közöttem rezdületlen.
Nézi, ahogy ordibálnak.
Néha, mint a mozgó ágak.
Égre írja, amit éppen.
Ellebben, ha észrevettem.
Nem dicsér meg, nem hibáztat.
Hallgatok, mint akit várnak.
S engedik, hogy befejezzem.
Minden irány egyenesben.
Minden idő ráadás csak.
Mintha a huszadik század.
Fogjuk a nagy semmit ketten.
