Én azelőtt fák és füvek
Én azelőtt fák és füvek,
végtelen voltam, kapcsolat,
ahol a fény és a meleg,
világgá szédül az anyag.
Engem nem fogott, hogy megyek,
de bennem keringett a nap,
húzták egymást a részletek,
a megoszlás volt a tudat.
Nekem annyi volt, ami egy,
hogy viszonyítsam magamat,
sejtről-sejtre ha lehetek,
milyen az egész, ha szabad.
Én nem akartam képzetet,
csak éreztem, hogy szétszakad.
