Kakukk

1


Süllyedő árnyék,
suhan a mocsáron át
a tiszta szándék.

2


Messziről erdő,
csak fától fáig kozmosz,
túrós tepertő.

3


Fenyőfa-tűket
ver a kakukk a szívbe,
minden ág lüktet.

4


A tükröződő
holdban megfésülködik
egy fürdőző nő.

5


Bárhogy csinálja,
mindig beleér az ég
szárnya a sárba.

6


Futás, üresség,
a mindenható lábbal
írja a leckét.

7


Akkora börtön,
mindenkit be kell zárni,
hogy összedőljön.

8


Tehát örömre
születtünk, mondja, s ömlik,
ömlik a könnye.

9


Hideg tekintet,
csúszkál a befagyott tó
mélyén az ünnep.
  • Platón benéz az ablakon

    Magvető Könyvkiadó (2005)

További kötetek
  • Háromkák

    Magvető Könyvkiadó (2004)

  • Februári kés

    Új versek, 1998–1999
    Magvető Könyvkiadó (2000)

Vissza a kötetekre

Tartalomjegyzék

Platón benéz az ablakon
Hóból a lábnyom
A kettészakadt villamos
Három az ötödiken
Kő a tollpihén
Ha van a világon tető
Ez a semmi, két semmi közt
Valahol, valami