Kocogás egy Ady-sor után
Gyorsabb s rövidebb a lélegzet is,
kapkod az ember, ha semmit se hisz.
Kicsi országban kicsike a hely,
ha kinyújtózol, már terpeszkedel.
S mert csak fölfele nyitható a tér,
fönn is marad, aki mégis fölér.
S mivelhogy a többség se itt, se ott,
mindenki sír-rí, hogy lent botolog.
Bolond a költő is, azt képzeli,
hogy oxigénpalackja van neki.
Hogy neki van, s nem lyukas, csak üres,
s ha kell, a szellem, az is benne lesz.
S megkérdezi még egyszer magyarul:
Hát mi lesz ebből tekintetes úr?
