Üveg nélküli
Valami rozsdaság, bádogvödör
alján a víz emléke, üres,
üveg nélküli ablakkeretben
borotválkozni, régi
társakkal (barátokkal?), mintha
létrát akarnál keresztben
átvinni az erdőn, mintha
megfagyott, döglött lovon
szánkóznál, mintha
belöktek volna egy
fogolytáborba, ahonnan
sohase szabadulsz, pedig
oda mehetsz már, ahova akarsz,
ugyanaz a vér szárad a kerítésen,
ugyanazok
emelik szádhoz az ecetes ruhát,
ugyanolyan fémtárgyak
eszik az oxigént, s ugyanúgy
motyogsz, ha
azt mondod, rózsaág.
