Ablak
(1)
Zörgő csontokra
menyasszonyfátyol, elkelt
november bokra.
(2)
Égi fuvallat,
lélegző temetőre
nyílik az ablak.
(3)
Nem elkapkodni!
Az avar tiszta súlya
mindenütt annyi.
(4)
Ahol asszony van,
az összes többi elfér
egy ásónyomban.
(5)
Új s új vitézek,
s ugyanaz a hómező.
Minden más képzet.
(6)
Menekül folyton.
Ajtót, ablakot bezár.
Sehol sincs otthon.
(7)
Elszánt és gyáva,
mélyeszti fogait a
saját farkába.
(8)
Ha kicsit él még,
önnön szemével nézi
végig a végét.
(9)
Ijedt ősállat
váza a múzeumban,
hogyha föltámad.
