Nevet, alakot
Kifeszíteni a hálót, a rémeket
bele a dobozokba,
fejsze, szó, följelentés,
nevet, alakot adni a
fölfoghatónak, mondja a
mozigépész, ez volt
az életünk, jó lenne
aludni már, delfinekkel,
aranyhalakkal,
női kezekkel álmodni, ahogy
megállnak, tovasiklanak, s
belemozdul a horizont, ahogy
mindenki bemutatkozik, de
azonnal elfelejti, s elölről
elkezdhető megint.
