A nincs sehol de mégis itt
Mindig az ami kimarad
a torony oldalán a lift
miközben fönt-lent döngetik
és azt hiszed hogy benne vagy
a szavakba szakadt szavak
a döbbenet hogy megtelik
márciusok októberig
és hogy megint árnyéka csak
a kint is bent is az a nap
a fény ahogy beszögezik
s a végtelen alatt a csík
a nem tudod de föl ne add
a szebb a jobb a szabadabb
a nincs sehol de mégis itt.
