Versfoltok a kövön
Takard le jól, mit elkövettél
és élj utána szabadon, akár
egy sikeres merénylő.
Pilinszky János
Gyilkos
Versfoltok a kövön. Térdel a költő.
Kezében fölmosórongy.
A zárka ajtaját betölti.
Szaval.
Ragyog a gyilkos.
Boldog
Visszafordul. Egyetlen pontra néz.
S nincsen ott.
Esendő, mint az üres mozgólépcső.
Boldog, mint a barom.
Bent
Vannak sémák és van a kín.
Valaki váratlanul
kinyit egy ajtót, s önmagát
látja bent, amint
az ajtót nem képes kinyitni.
Bizonyosság
Minthogy sehol, innen akárhová.
És sehová. Még egy kanyar,
s összeáll a pokol.
Össze a mennyország. Ennyi talán.
Egy száraz ág árnyéka, egy billenés
a szó között.
A kút, ami torony.
Kong a vödör, jár föl-le, lüktet
az öntudatlan bizonyosság.
Megfoghatatlan
Nincs minta, csak anyag. A vas van
a szem mögötti szakadékban. A növekvő tömeg.
A becsukott megfoghatatlan.
