Ne törjétek szét
Végképp tudom már, ő se lesz
ötven év múlva, csak gyökér,
vagy az se, hulló unokák
gerincében egy nyilallás,
zord pápasága könnyű szél,
cipőfűzője csöpp fűszál,
egyik szeméből macska lesz,
másik szeméből konyhakés,
elleng az óváros fölött,
mint negyedik parancsolat,
de senki sem figyel oda,
csak egy műhold árnyéka lesz,
szobra tövében két kamasz
öleli majd, mit egykor ő,
tetszhalott hangyák sírjai,
könyvek nem őrzik szellemét,
mert mint a huzatos szobán,
csak átfújt rajt a tudomány,
hatalma doboz födele,
tekintélye tán tócsa lesz,
s ha láttok árva porszemet,
ne törjétek szét, szíve az.
