Határtalan
Félálomban még, amikor
alig fér el már a mindenség
és önmaga határán, s úgy érzi,
vezetéket húznak át az
ágya fölött, s valaki
hirtelen az összes drótot a
mellére ejti, ráadásul
dobbant is hozzá egy nagyot,
ekképpen jelezvén, hogy
oda az összeköttetés, ideje
fölébredni, vigyázzba feküdni,
esetleg kimenni a mosdóba,
hidegvizes borogatást rakni a
gubancra, berezelni, vagy
teleszívni mélyen a tüdőt,
lassan engedni ki a levegőt,
s ismételgetni ezt, hátha
lefordul a melléről a teher,
s visszaalszik a halott anyja
ölébe, akivel az előbb
álmában beszélgetett…
félálomban még ki-be sétálgat
az élet és a halál közötti kapun,
s úgy tesz, mintha a saját
akaratán múlna a határtalan.
