Valaki néz a rácson át
Írják a kövek a jövőt
olvassák a múltat a fák
akkora marad a világ
amekkorára megnövök
de azt sem tudom hogy mi köt
mi oldja bennem el magát
mint a ketrecben a libák
ülök a verssorok között
nehezedek és röpködök
valaki néz a rácson át
talán enni és inni ád
talán csak méri az időt
s egyre gyorsabban jár a föld
egyre ritkábbak a csodák.
