Ugrás a tartalomhoz
Tartalomjegyzék
Információk
Helyből
Ostoba, mért kell újra meg újra leverni a lécet?
Helyből átviheted, hogyha tudod, hova tedd.
Platón benéz az ablakon
Magvető Könyvkiadó (2005)
További kötetek
A kettészakadt villamos
Magvető Könyvkiadó (1987)
Vissza a kötetekre
Tartalomjegyzék
Platón benéz az ablakon
Átok
Átok
Csendélet
Intés
Hóból a lábnyom
Fák felvonulása
Folyosóban
Vaskorszak
Egymás örömére
Folyosóban
Ceruzarajz
Sárga őszi vers
Nagyanyám
Halottak napja
Nagyatád
Miközben
Első napok a városban
Kórházi sorok
Valami
Savászana
Amíg
Innen
Kezet fogunk
Miközben
Az ember összefogódzik
Mi marad meg?
Tedd le a kést!
Mi már
Gyorsított eljárással
Most
Könnyedén
Áprilisi fa
Az ember összefogódzik
Emlékek választása
Vízszintesen
Villanyvilágított fák Jajcéban
Vízszintesen
Közeledem
Csak a széléig
Mindig a másik
Csokonai
És újra feltalálja
Most kellene
Mint az anyag
Föl a hithez
Nők, prágai nők
Őrültek a dagályban
Zöld pajzs alatt
Anyámmal járja
Zöld pajzs alatt
Mit tudnak ők?
Talpig fehérben
Még te sem
Hanyatt-falum
A lépcsőig úszom
Niklán
Röpül egy király
Madárláb-könnyű ember
Levél egy pályatárshoz
Ő is meg ő is
Csak egyszer
Hátsó udvar
Kezdődik a mese
Azt mondja
Ne törjétek szét
Ha egyszer
Nem értette
Acél vonít
Triptichon
Vaskonty a fején
Cipőmből a tenger
Ez a nap
Könyörgés méltó keresztért
Petőfi
Uram
Rémeim terhét
Ugyanaz
A megváltó zene
Mese
Aztán
Profán vallomás
Mindörökre
Egy fényképre
Levél T-nek
Válaszoló
Örökké vonul
Forog tovább
Vaskonty a fején
Tárgyak ideje
Bádog szitakötő
A történet
Ki megy haza?
Bádog szitakötő
Úgy mégy el
Mintha üzenne
A félelem futamaiból
Életed árán
Ahogy a tópart
A rost beszél
Lennék örömén a lakat
Démoszthenész első búcsúlevele
Dédapám, március
A jóslat kampóján
Vése fölött
Kormos István
1978. február 6.
Nincsen veszély
Krakkói elégia
A jóslat kampóján
Ében-ország
Állsz egy üres lavórban
Kockakövek
Holdudvar
Jónás tűnődése az utolsó leckéztetés után
A tűnődés folytatása
Hallom, hogy indulsz
Bűn és büntetés
A szobatiszta állat
A béka és a létra
Alattad a délkör
Gyermeki ruhám
Holdudvar
A harmadik napon
Szavak a súgólyukból
Ágakból gyökér
Nehezebb részem
Megírjuk a szép, régi verseket
Udvara nő
Vízszintesedem
Keletre néz
Bezártam ajtót, ablakot
Sírvers, 1980
Sírni szeretnénk, mint az emberek
Amikor Bárdosi Németh Jánost eltemettük
Megmarad minden, ami elszivárog
Nehezebb részem
És elköveti újra a bűnt
Az idegenvezető szövegeiből
Az idegenvezető bemutatkozik
Az idegenvezető a főtérre ér
Az idegenvezető a bizalmába fogad
Az idegenvezető magánügyei
Az idegenvezető elbúcsúzik
Az idegenvezető levele
Éltük a szép, boldog jövőt
Most mintha titkon lehajolna
A „nagy bumm”
A játék vége
Elhinnéd-e?
A mezei futás díját irigyli
Vatta-dugdosók
Minden megtörténik
Megközelítések
Amikor a hegynek megindult
Összegyűlik benne a fény
Éltük a szép, boldog jövőt
Ím, itt, leghátul, legelöl
Hóból a lábnyom
Alkalmi vers József Attila hetvenötödik születésnapjára
Születésnapi páros
Berajzolunk egy pici almafát
Az angyal fölszólalása
Elmenni kevés, itt maradni sok
Ím, itt, leghátul, legelöl
Új versek
Hiába megyünk el
Hozhatja galamb
Mi a fontosabb?
Lenn a földön a szó
Talán a kérdezés
Mint akik tetten értek
Hiába megyünk el
Babits-koszorú
Ártatlan érc
Ki mondja meg neki?
Egyik rímtől a másikig
A kettészakadt villamos
Platón benéz az ablakon
A távirányított babák
A kettészakadt villamos
Platón benéz az ablakon
Folyamat
Utolsó simítások
Fölér a lélekig
Mikor, ahol
Talán ő az a másik
Bármikor szólíthatnak
Négyzet a körön
Nélkülem szalad
Az örök jelent játssza
Egyetlen alkalom
Egyszerűbb volna
Hogy izgalmasabb legyen az égbolt
Eleven feszület
Miért lakol a harmadik?
Most, hogy vérre megy
Akik majd hirtelen kinyílnak
Mért akarod elölről kezdeni?
Nélkülem szalad
Amikor rá kéne dupláznia
Kicsúszik a kezedből kezed
Kis szerepekben a sátánt
Vegyél egy pisztolyt és kövesd
Trójai ló
Mondjuk, mikor a mohácsi csata
Határa sincsen, csak a türelem
Magyar epigrammák
Helyből
Majom
Nyuszi
Kani
Mire föl?
Sáska
Ügyesen
Barátság
Játszod
Bűzlik
Demokrata
Gond
Durrogtat
Mocsok
Pofa
Forma
Nemzet
Sors
Áram
Marha
Fütty
Anyanyelved
Nem unod?
Komolyan
Hivatalban
Öreg
Okos
Orrfacsaró
Fösvények
Node
Csorda
Ok
Karácsonyi
Rátok
Pannoniában
Haladás
Nagyzenekar
Metszéspont
Ezer év
Nyolcvanöt
Ünnepi másod
Weöres Sándor emlékkönyvébe
Melyik szó a másik?
Nosztalgiák
Ünnepi másod
A léc fölött
Honnan az ok?
Versfoltok a kövön
A vasgolyó
Hexameterek
Az ötvenes kőnél
Hangpróba Illyés Gyula születésnapján
A kijáratot építik
Bizonyíthatatlan
A kijáratot építik
Az összes ág
S mily hosszú volt a tél
Pintér úr
Mintha kővé változtál volna
Mintha jelen se volna
Beleszerethet az emberbe is
Prédikáció
Nagy bajba kerülnél
A pillanatnyi helyzet
Három az ötödiken
Kő a tollpihén
Mindenki hallott valamit
Csúszkál benne a hasadás
Ahány irány annyi haza
Ősz van és megannyi hátha
Magasan száll az egyszeregy
Ahogy botorkálsz magadig
Aki többet tud az van itt
Az idegekben a salak
Aki le-föl velem zuhan
Mint a lélegzet annyi csak
Futok az árnyékom után
A világnak négy sarka volt
Abban is leginkább Vése
Ki simogat láncaival?
A féreg mi belém szorult
Csak be kellene vallani
Mintha elölről kezdeném
Ne siessen ha elkövet
Szemmel tart már annyi király
Leesett a májusi hó
A közöttben is a mögött
Közelebb jöttek a vizek
Állunk a világ közepén
Csöpög az időből a méz
A valóságnak nincs neve
A nyele a fejsze helyett
Mindig az elején szakad
Csak az őrmester változik
Összeér a sok kis esély
Rakosgatni kínra a kínt
Az egész szerkezet folyik
Toporog a kör közepén
Mostan röpül a kismadár
Ahogy a rozsda eszi meg
Hiszen történik a csoda
Furkálja a semmit a szó
Belepusztul ha megtalál
Ott álltunk hogy se be se ki
Ami magától megmarad
Az ólom marad legtovább
A tüdőben a zúzmara
Nem akarnak veszíteni
Kötözik ami nem ereszt
Mintha gyorsan eloltanánk
Aztán a szegény buta test
Állnak az idők a hegyen
Ahogy a verset mondanád
Miközben húz a csőbe be
Csak az a biztos ami nő
Azzá lehetnél aki vagy
Jár mint a nyelvben a világ
A vers határán is lovak
Vasat égetnek valahol
Ragyog a hold mint a fogas
Beteljesül a pillanat
Nem volt még ennyire közel
Ölel és szétfeszít a kép
Én magam elől szaladok
Ahogy a múlthoz odafagy
Röpül az ásó védekezz
Viszi a mozdonyt a vonat
Körülménnyé duzzad a kör
Remélni a legjobb üzlet
Cincogna a farsangi bál
Lehetett volna boldogabb
Benne van minden krimiben
Tele sejtekkel a kavics
A másik ember aki bent
Valaki magában beszél
A világ helyett a dolog
A két pont között a jelen
Figyelni csak az őröket
Rácsok között a térzene
Valaki ráz egy lepedőt
Fut a tétova gondolat
Elképzelni hogy soha még
A valóság helyett a kép
A nincs sehol de mégis itt
Valaki néz a rácson át
Egy kődarab alatt az ég
A jövő oldalán a szárny
Ha van a világon tető
Ketyeg az órában a szó
Mikor már költő lenni nem
És látják, hogy se föl, se le
Ketyeg az órában a szó
Mikor lejjebb már nem lehet
Szöszög a szélén, mint a pók
Hogy belehalt, az hova visz?
Lehet, hogy mégis a tanúk?
Akkor is csak egy pillanat
Elég annyi, hogy féljenek
A legtöbb csak mintát akar
A képzelet, hogy benne van
Ki zárja el a tejutat?
Mert nem meri bevallani
Tehát megérzik a kutyák
Úgy kezdődik, hogy visszaüt
Mintha nem is a ketrecet
A vadász nehéz, nem a nyúl
Ezt a mindenki sejti, hogy
A kis bajt megeszi a nagy
Mint lánctalp alatt az ima
Mint aki rókát szelidít
Addig ugrál a sok bolond
Semmi baj, uram, semmi, csak
Semmi baj, uram, semmi, csak
Milyen könnyű, hogy vétkezem
Még mindenki maga felejt
Ablakon, ajtón lógna ki
Uram, ön nagyon messziről
Ahogy esik bele a köd
S hallani, hogy mi lenne, ha
S mint aki törököt fogott
Vannak, persze, a madarak
Már bizonyos, hogy ki az úr
Mennyi ember Delphoiban
Most, hogy kapott annyi időt
A jaj, hogy egy meg egy az egy
Mintha egyszerre két madár
S orrán-száján ömlik a rost
S ha csak a fülek látszanak
Amikor folyton leesik
Mintha az esze kereke
Hát várnak majd addig, uram
Mintha lehajolt volna csak
Mint a tölcsérben a golyó
Mint mikor titkon valaki
Még mindig, amit mondanék
Mint a csillagos ég, ha ki
Ha benned van már az egész
Most kellene hozzá erő
S mindent ezen a csöpp helyen
Mintha a szelet a kalap
Mint a tölcsérben a golyó
Nem fogja, csak viszi a szél
Mért képzelem, hogy rajtam áll?
Csak aki nagyon hallana
Mint a közös lovon a seb
Mint a végtelenben a fék
Mintha a levegő velem
Mint a semmin a heveder
Azt mondják, hogy valami nő
És semmit sem akar, csak át
Jelen vagyok, hát ne keress
Mikor a tenger süllyed el
Ez a semmi, két semmi közt
Ágról ágra száll a felhő
Mintha aknagránát esne
Ott a cirkusz, ahol hagytuk
Jaj, agyában mennyi hangya
Minthogy éppen ketté válik
Nő a közte, mint a hólyag
Ezt az összetörött arcot
Inkább át a falon megy ki
Ugrálnak a sitten túlra
Futni, mintha strucc ha volna
Vénségemre, mint az igric
Mintha itt a Kossuth utcán
Hát hová, ha nincs hová, ha?
Egyre többször az apámat
Két tekintet közt a hinta
Ágról ágra száll a felhő
Mintha a nyakamban kő
Mint az eget tartja a nap
Ha összekötök annyi fényt
Ahogy a legszebb álmokat
Örökké, hogy egy mozdulat
Mintha minden valami gömb
S hogy semmi válik semmivé
Ha csak azt, hogy egy év alatt
Mintha a nyakamban a kő
Mekkora UFO ez a hely?
Még mindig könnyebb veszteni?
Mintha nem nézné, hogy megöl
Azt akarom mondani, hogy
Én azelőtt fák és füvek
Igen, egészen eltörött
S hogy a között között a köz
Mindig csak egy-két emberen
Mindig a másik mondja ki
Én mindig azon a lyukon
A koponyám csúcsáig ér
Ez a hatalmas felület
Ez a semmi, két semmi közt
S hogy néha azt se, melyik az
S hogy öt kenyeret, s öt halat
S akkor egy csillag egy magon
S ha nélküle akkor se megy
Még minden elképzelhető
Dől a távcsőből a remény
Most, hogy vége a diktatúr
Nézik, hogy meddig ér a szád
Most, hogy vége a diktatúr
Az a legjobb, ha hazudik
Süt a fehér macska foga
Tudja, hogy nincsen semmi baj
Lehet, hogy most ez a Gulág?
Mind hasonlít valakire
Már föl is áldozza magát
Micsoda bugyrok elhaló
Ők a mese végén a könny
Azért asszony, merthogy viszik?
Ahogyan rád szakad a ház
S hogy feküdt a kertben, ami
Ez az indigós lihegés
S hogy még egy kicsi türelem
Ó én szeretném, ha szeret
Végigmegy rajtam, mint a tű
Ez az eszelős cicoma
Helyben csúszkálna a higany
Ide mindig kell egy atya
S mert győznek folyton a kicsik
A csillagok tüzes dugók
Két hasáb közt a harmadik
És most megint, hogy mi közöm?
Érzem, hogy valaki figyel
Mintha a számhoz tartanám
Uram, ezek nem emberek
A között helyett a közel
Mint mikor egy nyárőszi nap
Ahogy mennek el a hajók
Az a fényes szárny a seben
A repedés a sarkamon
A folt, ahogy kerülgeti
A hely színei, ahol él
A között helyett a közel
A nyelv van benne legalul
Ahogy a tükör megremeg
Két szó között az egyenes
A célok helyett a helyek
Ahol az altatás után
A lehetett volna, ha hol?
Talán választott városom
Mennyi csont és bőr egy helyen
Én tudom, hogy a számon át
A kezem, ahogy ott hagyom
Tehát a bal szemem a jobb
Mint a sötéttel a szoba
Mintha kezdetétől a reccs
S hogy akkor mihez, ha se már?
Emitt a mérleg, ott a súly
Mintha nem, hogy Szarajevó
Ó én gyávább is lehetek
Majd az ötödik temetés
Mennyire szégyellte, ha félt
Egy hajszál a pillanaton
Valahol, valami
Deszkatavasz
Fémízű
Üveg nélküli
Nevet, alakot
Minden ugyanoda
Tojáspor
Párhuzamosok
Megmásíthatatlan
Kerülgeted
Két nő
Kerítés
Nyálezüst
Fémízű
Előbb-utóbb
Visszaesik
Na, ne!
Hét feje volt
Tárgyakká sűrűsödik
Magával ránt és elejt, ami fog
Ahogy áll a jövő
Ott marad
Izzik a szöcske szárnya
Kerülővel menjünk ma, kedvesem
A börtönben is az első
Azt mondod, hold, azt mondják véged
Kocogás egy Ady-sor után
A szeme, szája, az orra, füle
A mindig ott szakad ki
Találgatom, mi az
Most akkor melyik fala döng?
Ahogy még
Tárgyakká sűrűsödik
Saját árnyékát előzi a ló
Bizonytalan
Lehetnék kuruc, sőt, labanc
El-elképzelem a falansztert
Lopott madár
Számolgatni, hogy örvendeznek
Léten túli
Még kiderül, hogy te, hogy te meg én
Ongürü csitáti
Mintha a függönyön aki átlát
„Egy istent kellene csinálnom”
Sirató
Pákolitz István elment
Mint a madárszárny
Saját árnyékát előzi a ló
Amit, nem is tudom
Idő előtti
Világméretű
Milyen állat?
Nem férek el
Rododendron
Pontkristály
Azelőtt
Hideg és nyirkos
Tele a völgy
A hátán viszi
A közepe
Idő előtti
Hátrafelé
Boldogan lebeghetne
Borostyán
Repülni akar
Világsó
Februári kés
Árnyék
Dinoszaurusz
Sötétebb
Fagyos
Ítélet
Árnyék
Évszak
Tükör
Kiterjedés
Szikra
Kupac
Képtelen
Pacni
Határtalan
Csiga
Majdnem
Kulcs
Játszik
Novemberi
Például
Mint röntgenképen a halott
Mint a lóvá tett szamarak
Egy mosollyal pótolható
Ki úszik el?
Élvezet
Elválaszthatatlan
Lila ciromban
Nem azonos
Például
A végtelen ha kell ha nem
Mintha alul minden teher
A kapaszkodás a mibe
Ez és ez
Feltűnően világos
Keresgéled a végeket
Ahogyan minden hivatal
Miközben eggyé válsz vele
Zörögnek, felrobbannak
Pókháló
Zéró
Idegolvadás
Vér
Sziget
Szavak
Pókháló
Önmagát szépen
Fölösleges
Idő után
Valahol, valami
Lyukas korsó
Táj
Holnapra
Kék
Lehajolni a vödörért
Lyukas korsó
Homokóra
Apró
Mintha maga is
Zsombék
Komoly
Egy
Ki kérdez?
Elkerülhetetlen
Golyó
Nyárvég
Tömör
Fölemelkedik, lebeg
Tű
Az elveszek, az összeköt
Öt (magyar) limerick
Choriambusok
Antiszpasztusok
Az elveszek, az összeköt
Ahogy dobog bennem a láb
A saját kárán sem tanul
Éjfél
Zöld Niagara
A város neve
Köszönni kellene
Mennyi belőle mégis?
Valahol, valami
Most érti meg
Fölmegy a padlásra
A B.-i tenger
Ó, ennivaló szörnyetegeim
Köszönni kellene
Mintha az élete
Agyából a levél
Korom
Patika Olczer
Ahogy a tükrön átnyúl
Súlyosbítás
Eszébe se jutott
Zsírnak mondja a hírt
Arról ábrándozik
Jót is akarhat
Örökkévalóság
Háromkák
Olvad, odafagy
Fagy, hó, macskanyom
Felhőből a hold
Olvad, odafagy
Kert
Gyufásdobozra
Kétezer
Akárhol harapod meg
Lombja, virága
Ásó hegyére
Csukódna, nyílna
Piszkos kék
Madárárnyékot rajzol
Kavics
Bokor
Csukódna, nyílna
Alagút
Üres
Labda
Dióhéj
Kazalban a tűt
Száraz
Levél az ágat
Kötél
Ablak
Kakukk
Téli
Hallgat bokor, fa
Csak
Kazalban a tűt