Olvad, odafagy
(1)
Tűvel szurkálja,
szitán át hullik a hó
zsibbadó tájra.
(2)
Nedves az orra,
levizel mindent, aztán
meg-megszagolja.
(3)
Üti a tálba,
hetek óta sehol a
tojás sárgája.
(4)
Olvad, odafagy.
Alacsony kályha mellől
süt a téli nap.
(5)
A farakásban
halált túlélő, önző
odaadás van.
(6)
Nem emlékezni,
tudni csak, hogy ok nélkül
nem vész el semmi.
(7)
Hófüggöny föl, le.
Tomboló tengert játszik
az udvar öble.
(8)
Ceruza? Papír?
Mit ér, ha a hóra a
rigó lába ír?
(9)
Gombot kötni rá,
eldugni a semmit az
árnyéka alá.
