A harmadik napon
Mikor a harmadik napon,
benne immár a sűrűjében,
és benne a helyi időben,
észreveszed megint magad,
valami furcsa állatot látsz,
aki már nem te vagy.
Szemeddel néz, beszél helyetted,
párzik, gyilkol, eszik,
mint aki itt él ezer éve,
de nem emlékezik.
Mikor a harmadik napon
rádöbbensz, hogy föltámadott
benned egy idegen halott,
vergődsz bőrödben, mint a rab,
mert ő, akinek múltja nincsen,
az egyetlen szabad.
Megmosdatod, fölcicomázod,
emlékbe ágyazod,
megijedsz és álmodsz helyette,
szárnyát próbálgatod.
Mikor a harmadik napon
ordítanál a fájdalomtól,
mert nem szökhetsz meg önmagadból,
s mert akkor is bekebelez,
nem számít többé, mit akartál,
az sem, hogy vége lesz.
Az maradsz már, ami kilátszik,
holott nincsen belül,
csak kiszemelte, elfoglalta,
aki majd elrepül.
