Mese
És akkor beléptél szemembe,
köpenyben, ahogy ott feküdtél.
Jöttél magas kőfal tövében,
jöttél parton, jöttél hegy élen.
Megszűnt az évszak, talán a Sirius
csillagképében mozdult valami,
talán a Fülöp-árok
mélyén egy hajszálrepedés.
Más időben, más viszonylatok
valószínűtlen törvénye szerint
vonult veled az univerzum
bőröm alá, emlékeimbe.
Vonal, pont, körré rendeződött,
minden út ide vezetett,
köldökzsinórral nyaka körül
lógott fölöttünk a világ.
És megszólalt a telefon,
kényszerítve, hogy odanézzek
árnyékára az arcodon,
és megszólalt az asztal, ajtó,
kávéspohár, könyv, szemüveg,
süket, süket, süket úr, zúgták
porcikáim, az elemek.
Hol voltál, hol nem voltál,
voltál egyszer egy…
