Én mindig azon a lyukon
Én mindig azon a lyukon,
lyukon nézek ki, s odakinn,
odakinn van minden nagyon,
nagyon tele van a kabin,
kabin, hiába fut a rím,
rím elöl is! csak álmodom
álmodom, hogy valami csíny,
csíny csupán, hogy nincs semmi nyom,
nyom, hogy átmentek a falon,
falon, önmagukon, krimin,
krimin ! s egyedül mozgatom,
mozgatom mindet, s oly kicsiny,
kicsiny a rés, hogy szemeim,
szemeim inkább behunyom.
