Kórházi sorok
Megint a születés utáni,
a határszéli igazoltatás.
Innen a véres küszöbön,
sorompón, méltóságon,
mérlegre tesz a hatalom,
kicsomagoltat, megaláz.
Változtat vérré, vizeletté,
árulkodó anyaggá.
Isteneivel karnevált,
sisakos szemlét rendez,
higgyem, hogy nem választhatok,
itt minden engem választ,
higgyem, hogy nedveim komoly
tárgyakkal paroláznak,
higgyem, hogy nem árulnak el,
csak vámolnak, beírnak,
higgyem, hogy fogaim közül
kifakad a virágszál.
Ezért a puskás hajcihő,
emberségem bilincse,
ezért napoznak sejtjeim
kíváncsi szemek dombjain.
– Formaság, kérem, formaság.
Jövője érdekében.
Bélyegzők lövedékei
és atomok beszélnek.
