A valóságnak nincs neve
Többé ugyanúgy sohase
de mindig akkor s ugyanott
odaképzelem a napot
ahol lennie kellene
megyek tehát visszafele
mint a legyengült állatok
zizegnek a viszonylatok
látszik a fák lehelete
ami velem tart a mese
s hogy azért is itt maradok
mert ahol a csorda robog
az csak a mese közepe
s a valóságnak nincs neve
csak ősz van tél van hazudok.
