Alattad a délkör
Ha nem érezném meg egy rezzenésből,
hogy fölösleges lettem, leszaladt
orrom előtt a roló, le a nap,
kibuktam a görbülő mindenségből,
ha mint aki folyvást zuhanva néz föl,
nem látnám bűntelenül magamat,
ahogy besétálok a pillanat
kertjébe hiú jóhiszeműségből,
ha megtanulnám végre, hogy miért öl
minden, ami él, s úgy lennék szabad,
hogy élvezem már mutatványodat,
mert nem taszíthatsz ki a tévedésből
megbillenne-e alattad a délkör?
adnál-e országomért egy lovat?
