A B.-i tenger
A B.-i tenger, igen, ha tenger, akkor először
mindig a B.-i tenger jut az eszébe, pedig
belőle kavicsa sincs, holott eleddig minden
tengerből (tengerpartról) hozott kavicsot,
„észak, kelet s dél hullócsillaga” (-csillagából
egy darab), mondogatja Petőfit, amikor
törölgeti őket, s hogy „magyar tenger vizében
húnyt el” ez is, az is, bár a verset egészében és
pontosan elmondani nem tudná, s talán a
történelemkönyvet és a lexikont(?) sem ártana
megnéznie. A háttér (a büszkeség?, a szomorúság?,
az ábránd?), tehát az érzelem (az élmény), amit a
vers első olvasásakor (tanulásakor?) átélt, hogy
igenis tartozik valahová (vagy valami hasonló),
az ma is eleven, sokkal mélyebben lüktet benne,
mint némely erőszakos vagy önkéntes szakadások
(szakítások?), vagy a konkrét idők és helyek,
amikor és ahonnan a kavicsokat elemelte, s
még mélyebben, a felderíthető rétegek alatti, a
megmagyarázható saját történelem mögötti (előtti?)
időben a B.-i tenger, amelybe belefulladt.
S mivelhogy akkor halt meg először,
s a fulladás borzalmait követően, a meghalás
pillanatában, csuromvizesen felébredt,
a reszketésből, a halálból az életbe (győzelembe?)
átcsapó életörömre, a halállal egyszerre
bekövetkező feltámadásra (amelyet afféle
főpróbának is elfogadna) örökké emlékezni fog,
s mivelhogy a B.-i tengert is álmodta csak,
ott volt a szomszéd falu vasútállomásán,
ahonnan gyerek- és ifjúkorában
vonatra szokott szállni… (az állomás víz alatti
épületeire, a sínekre, az átlátszóan tiszta, égig érő
vízre, a dobbantóra /deszkára?, partra?, zsilipre?/,
ahonnan karjait először magasra emelve, majd
előre nyújtva, térdeit behajlítva, izmait megfeszítve el-
rugaszkodott, a hideg gravitációra, ahogy
egyre mélyebbre süllyed, s egyszer csak eszébe jut,
hogy nem tud úszni, a kapálózásra, a kétségbeesésre,
a levegőhiányra, a víz alatti háztetőkre határozottan
emlékszik)… a B.-i tenger ott süt az összes többi
tenger előtt (fölött), s néha azt képzeli, hogy
éber álmait (java kavicsait?) is mind belőle, az élet
és a halál mezsgyéjének érintéséből (élményéből?)
érezte, kapta, sajogta haza.
