A vasgolyó
A vasgolyó, a jobb-lett-volna-ha,
beléakadt arcod ráncaiba,
egy szempillantás hidege elég,
hogy jéggé váljon alatta a fék,
egy tétova gondolat huzata
elindítja síkos útjaira,
s a lejtőnél, ha meglódul kicsit,
az emlékek az örömig lökik,
s ahol megállni készteti a mély,
mindig fölvillan valami tökély,
hogy visszafelé, mikor megakad,
jobban sajogjon tükrében a nap.
