Jónás tűnődése az utolsó leckéztetés után
Cseppenként adagolni,
a cseppet is felezni,
a félcsepp félcseppjébe
maholnap beleveszni,
de állva megmaradni,
de alább sose adni,
mintha az óceánba
kellene belehalni.
Kiért, miért, mivégre?
Miféle ügy vitéze
vezényel magad ellen
halálos vereségbe?
Ki küldte Ninivébe
a paranccsal, hogy vége,
menj, Jónás, hivatalba,
ne légy isten szegénye.
Tér egyetlen urához,
fölvirágzik a város,
csökönyös prófétára
az úristen nem áldoz,
simulni nehéz lánchoz,
mint utolsó imához,
ezt méri rád, ki bajjal
kényszerített magához.
Cseppenként adagolja,
a cseppet is felosztja,
a félcsepp félcseppjébe
befér a napi bomba.
Utad a hivatalba,
mintha abba a halba,
ne fohászkodj, ne átkozz,
nem okád ki, csak halva.
