Csokonai
Csak meghajolva? kopogtatva?
lüktetve az utakban mint a vér?
csak a behunyt szem semmi ágán?
csak így?
ebben a vállig érő
mestergerendás hazában
fejjel az Isten füvei között
csak így?
mellkast szétvető
hajtóerő szárnyán
garabonciás hírbe keveredve?
szaftos névnapok igriceként?
álszent cirkuszok pántlikájaként?
lábbal mindig a kilövőpályán
vállal a gerenda alatt
marokban a parázzsal
fütyörészve megjátszani
csökött győztesek ünnepeit?
legyező mögül kisütő
mosolyokért pohár borért
ötven vagy száz forintokért
az eposzért?
jázminlugas-járvány idején?
kisiklatott hajnal idején?
Isten vasárnapja idején?
mígnem a törzs szétroppan elröpül
keringeni egy ország körül?
hogy aztán léha névnapok
anekdoták távcsövein
megidézzék az érthetetlen
kánikulai hóesést?
Inkább a halál, a jövő!
Még házat épít, bíbelődik
a művel, elgyomrozott
tüdejét purizálja,
s ebéd után, mikor alusznak,
elszáll.
