Golyó


A kezében van, érzi, csak azt a
kis golyót kellene valamiképpen
beleegyengetni a lyukba, csak a
játékot kellene folytatnia, azaz
játéknak felfognia, amit most
halálos mérkőzésnek hisz. Kicsit
oldalra dőlnie, aztán vissza, majd
megfeszítenie a lába ujját, a talpát,
a gerincét, esetleg ellazítania a
kéz- és karizmait, az arcát tartó
huzalokat. Engedni, hogy az agya alatt
elgurulhasson, hogy a nyelvtöve helyett
például a bokájába, a bokája belülről
homorú mélyedésnek is elképzelhető
bütykébe szoruljon bele, még ha
kezdetben fájni is fog. Megpróbálni
ott tartani, mintegy oda szegeződni
vele a padlóhoz, s mosolyogni,
hogy amikor mégis elindul, néhány
lépés után kikoppan belőle.
  • Platón benéz az ablakon

    Magvető Könyvkiadó (2005)

További kötetek
  • Valahol, valami

    Magvető Könyvkiadó (2003)

Vissza a kötetekre

Tartalomjegyzék

Platón benéz az ablakon
Hóból a lábnyom
A kettészakadt villamos
Három az ötödiken
Kő a tollpihén
Ha van a világon tető
Ez a semmi, két semmi közt
Valahol, valami