Ahogy esik bele a köd
Ahogy esik bele a köd,
és kívül-belül óceán,
valaki a padlóra köp,
s mennek a többiek után,
ahogy magamagát a lány,
s fekszik a két szikla között,
s jön, jön hófehér paripán,
s az a királyfi, aki jött,
ahogy fel kell rázni előbb,
s az erő habzik, nem a szárny,
s ahány pillanat, annyi csöpp,
ahány recept, annyi talány,
ahogy minden nyirkot kihány,
s minden hülyesége örök.
