Amit, nem is tudom
Amit a kéz, a láb, a szív, a ritmusok,
a benne van, viszem, az akkor én vagyok.
Amit a szerkezet, azzal, hogy működik,
a készséges anyag, a pillanat megint.
A fény a bőr alatt, a lüktető savak,
amit, nem is tudom, csak, mert süti a nap.
Amit a föl-le-föl, a jaj, az ámulok,
az egyre távolabb, a rajtam áll, ahogy.
A szállongó tudat, amit, mert oka van,
a lassú döbbenet, a bocsásd meg, Uram.
Amit az elveszek, s az érzem, hogy örök,
az ördögi kacaj, az utánam a köd.
Madárszárnyon, messze, egy-egy porszem, amit,
amit a szakadék, amikor álmodik.
