Profán vallomás
Mégiscsak otthon oszlopaidban,
ajtó nélküli templomodban,
fölemelt fejjel, mint a gyermek,
mint az Istennel játszó szentek,
akik festve az oltárképet
gyakorta a tükörbe néztek,
s elmentek bár, de ott maradtak,
s ha visszatérnek, mosolyognak, –
az Úr csak nézi, nézi őket,
mily nagyszerűen sikerültek.
