Mintha aknagránát esne
Kőlapok között az este,
zsong a semmi, mint a méhes,
nem találok az egészhez,
ezt is, azt is csak helyette.
Mintha mind a szárnya lenne,
milliónyi csöpp a fényes,
ez bemézez, az bevérez,
űr se, jaj se fogja egybe.
Száll a súly a részletekbe,
annak is a pereméhez,
átszakítja, annyi ég lesz,
minden ég tüzes kemence.
Mintha aknagránát esne,
s készülődnék lefekvéshez.
