Kezet fogunk
Honnan ez a tehetetlenség?
Ez a kötőfékké fonódó
örökös körbejárás
homokvárak körül,
bronzérmek, -serlegek körül,
a nyomtató ló csillaga nélkül?
Lám, a növényi tisztaság
kihallotta a végtelenből
az irányt,
a pillanatot, amikor
a nap átkelt az egyenlítőn,
mandulafa, barackfa, aranyeső
kibontotta a lobogót.
Pécsett, az Árnyas utcán
nincs ház, csak friss-zöld vadgesztenyefák.
Beépítetlen házhelyek mögött
tűnt el az ifjúság.
Kőkupacok, meszesgödrök körül
sétál, aki lehettem volna.
Elér. Kezet fogunk.
