Szavak a súgólyukból
A kontúrok, Hamlet, a kontúrok!
A Szellem határtalan, örökkévaló,
bennünk ölt testet, hiányaink
mágnesezik ki a homályból, nem lesz
különb, sem gyarlóbb, mint magunk.
Próbákból és tapasztalatból
épül a mezsgye, válik el
gyanútól forma, tűztől a víz,
a többi mind mese.
Pihen a középen való,
kardodról mit se tud, kínjaid
csak te látod bele, húzd körül
piros vonallal részedet.
Előbb a próbák! Köpenyed alatt
férjen el minden, ami van.
Vigyázz a részletekre! Claudius
lenézte őket, azért bűnöző.
Mindnyájan vétkesek vagyunk,
hiszen előttünk, s megfutottunk.
Bennünket jelölsz, ha elkülöníted
pontosan, ami még te vagy.
