A szeme, szája, az orra, füle
Mint a távoli csillagra kitett,
várja a múltból jövő jeleket.
De amit észlel, csak gyanús zörej,
azt is egész testével fogja fel.
A szeme, szája, az orra, füle,
külön-külön mered a semmibe.
S ha egy vak részecske beléakad,
egyik sem riasztja a másikat.
Erőlködik, mind egyedül akar
lenni a felszámoló hivatal.
Amire a többivel képtelen,
eljátssza, hogy miért igen, ha nem.
Hogy ahány irány, annyi az idő,
s nem a múlt a ma, hanem a jövő.
Hogy mint a táguló gömb belseje,
a pillanat száll millió fele.
S amire vár, a szökött hintaló
ott áll előtte, sarkantyúzható.
S hol ez, hol az pattan rá, s leesik,
s nyalogatja hosszan a sebeit.
S amit külön a fül, a száj, a szem,
jajgatni, azt még tudnak közösen.
