Én tudom, hogy a számon át
Mint mellemben a nyírfaág,
megfeszül a csillagos ég,
ha most egyet sóhajtanék,
belém szakadna a világ.
Én nem akartam ekkorát,
csak érzem minden levelét,
s közben is annyi a beszéd,
le-föl hajladoznak a fák.
Én tudom, hogy a számon át,
és nincs olyan, hogy messzeség,
attól függ, hogy mi az ebéd,
melyik hólyag bírja tovább.
Én nem csodálkozom, de hát
ki vesztette el az eszét?
