Az összes ág
A csupacsonk, az örökké visszanyesett
utcai fák emlékeznek-e vajon
tavalyi, tavalyelőtti ágaikra,
fáj-e a levegő, ha jön a front, ha
hetekig esik az eső, ha a régi
csatákról álmodnak, s helyben futnának
kicsit az égen, talán a jobb közérzet,
talán a fürge tavaszi szél miatt,
fáj-e ott, ahol semmi sincs, de ahová
beirányozzák megint a most kibújt
hajtásaikat, ahol a hiány szinte
húzza őket, s minél keskenyebb az út,
annál kedvesebb a megérkezés, ahol
megvan az összes ág, de minthogy megvan,
nem lényeges már, tehát visszahúzódik
lassan a törzsbe, gyökérbe, a földbe?
