Megközelítések
Minden porcikám, mint fonál
eleven végén kannibál,
eszi a másikat, s a jobb
az lesz, amelyik jóllakott,
míg éhes száj, éhes falat,
fonálig eszem magamat.
Tudom, hogy itt a horgomon,
és előbb-utóbb elkapom,
de még, még vele körözök
egy-élet-egy-halál között,
hadd higgye, aki idenéz,
hogy rajta múlik az egész.
A világvége elmaradt,
rímbe szállnak a madarak,
rács mögé, sűrű kalickába,
s akinek tovább nő a szárnya,
nem érti a történetet,
mért maradt el, ha vége lett?
