Majd az ötödik temetés
Majd az ötödik temetés.
Amikor J. A. önmaga.
Se barátja, se rokona.
Helyére árvul az egész.
Majd, ha mint Arany meg Vitéz.
Vörösmarty vagy Katona.
Eleven sír lesz a haza,
s oda lát mind, ahova néz.
Majd ha egyszerre nyúl a kéz,
és ugyanaz a koponya.
Száz év? Százötven év? Soha?
Se magyar már? Se szenvedés?
Majd ha kihal a mai rész,
és kit temetnek, nem hova.
