Mintha a képből lépne ki

Tenni inkább(?), vacakolni vele(?), („csinálni”?),
még ha tapogatódzva, bizonytalanul (nehezen, rosszul,
reménytelenül) is, mint szárnyat (levegőt) rezegtetni rá,
azaz beszélni (fecsegni, vitázni, értekezni) róla?…
Merthogy a szavakban készen van már (készen kell
lennie), amikor elkezdi, még ha csak homályosan és
hang nélkül bizsereg is a gégefőjében, a szájában
(agyában?), s mozgatja meg a tagjait?…
Tudomásul venni, hogy hasznos a szócsere (szóváltás,
szónoklat), s a csapodár emberiséget partok közé
ölelő (szorító?, szelídítő?) beszédes miegyéb, de
nem rágódni rajta, hogy miért arra képes csak,
amire, miért addig jutott el (ott rekedt meg) az egyéni
fejlődés(?) szerpentinjén, ahol?… S ahelyett, hogy
komolyan (mélyen?), vagy legalábbis szándékosan
a társadalmi igazságokon (igazságtalanságokon?),
netán az univerzum titkain (csodáin) gondolkodna
(okoskodna, ámulna), inkább a kalapácsért nyúlni?…
Megtörni a diót, beverni a szeget, megjavítani a
mákdarálót, házat építeni, kertet művelni, állatokkal
közösködni, apróságokkal(?), haszontalanságokkal(?)
foglalatoskodva menni (botologni) a vég (a cél?, a
semmi?) felé?… S még csak nem is az egyébként mindig
szolgálatra kész félelmeinek (gyávaságának?), vagy a
különleges (kényszerű?) bátorságának, netán
ostobaságának vagy eszességének engedelmeskedve,
hanem a nyomorúság(?), az öröm(?), a helyzet, a pillanat
ritmusához (parancsához, lehetőségeihez) igazodva?…
Ösztönösen (lustán?, felelőtlenül?) élni meg a gyorsan
elmúlót, s egyetlen pontra, ha kell, akkor az ecset
hegyére összpontosítva évekig (évtizedekig) restaurálni
(újrafesteni?) a Sixtus-kápolna időbe süllyedt (szavak
feletti) freskóit?… De beleborzongani, megrettenni,
megzavarodni, hebegni (jajgatni), amikor egyszer csak
a maga felülmúlhatatlan(?) teljességében meglátja
a keze nyomán (is) újjászületett, az eleven (a beszélő?,
az ijesztő?) Utolsó ítéletet?… S mintha belőle, a képből
lépne ki (mint a kárhozottak?, a feltámadottak?),
fordulni el, futni el máris a lüktetés, a mozdulatai (az
elveszített paradicsom?) irányába?… S megkönnyebbülni,
ha a lelkendező (az ítélkező?) tömegben nyílik akkora tér
(hasadék?, seb?), amelyen át óvatosan eliramodhat?