Ha neki titka van

Ha neki titka van, akkor (feltehetően)
neked is, akinek nincs titka előtte,
tehát aki előtt neki sincs titka.
Mindig marad az alján valami, amit
nem akarsz, nem tudsz, nem lehet
kicsöpögtetni, kitörölgetni, kimondani.
Aminek a foltja, a szakadt vége
(a hiánya?) ott homálylik, ott lóg,
ott ásít az orrod előtt, de amit, ha sokat
piszkálsz (fitogtatsz), a személyiséged
esik szét. Emlékszel a születésedkor
elvágott köldökzsinórra? Beforrt végét
a testeden hordod. A másik hol van?
Beszélnél róla? Mit? Az ösztönös
vagy a szándékos elhallgatás
nem azonos a számító hazugsággal.
A „tartalom” teljes (teljesnek mondott)
kiborítása (kiborulása) ritkán több,
mint a „forma”, az összetartó véletlen
(az élet?) virulens magamutogatása, s
az egyenlőség, szabadság, testvériség
ficánkolása közben kivillanó női comb
(combköz?, havi vér?), a nyílásokban
leselkedő halál ellenállhatatlan és
lankadatlan kacsintgatása. Repedés,
amelyen keresztül kitartó odafigyeléssel
a másik irányba (kifelé?, befelé?) is
nyílhat kilátás. Ahonnan bármikor
jöhet hír, amit csak te hallasz meg,
amiben (ha hiszel benne) talán akkor is
megkapaszkodhatsz, ha a titkodra
senki sem kíváncsi már.