A résbe (a résekbe) összegyűlő

A résbe (a résekbe) összegyűlő (beszoruló, beleragadó),
az egészet elnehezítő, megfeszítő, fogva tartó,
fékezhetetlen lüktetésével (ketyegésével) félelemmé,
gyávasággá, kilátástalansággá döngölő,
a megállni, a sorokat rendezni, a futás közben elhajigált,
elveszített, odahagyott felszereléseket (szerszámokat,
fegyvereket), a megmaradáshoz nélkülözhetetlen
készségeket (tapasztalatot, leleményt) fölidézni,
kellőképpen helyére illeszteni, alkalmazni nem engedő,
a legkisebb ösztönös mozdulatra, a visszatartott
levegővételre is higanycseppként megrezzenő,
vízágyként be-besüppedő, egyensúlyozni (kapálózni,
kapkolódni), ellenállni, menekülni kényszerítő,
s a mindazonáltal a harmatcseppet himbáló fűszálban is
megkapaszkodni akaró, a magasság pillanatokon belüli
beszakadására (lezuhanására) is fittyet hányó,
a nyújtózkodó, a ragyogó, a folyamatos világteremtés
mutatványába (fizikájába?, filozófiájába?) beleszédülő,
a gerinc villámlásait (a nyak és a derék kerékbe törését),
az arcidegekbe roskadt világítótornyot is a tejúti lámpák
magasságába (fényességébe, végtelenségébe) emelő,
a kibírhatatlan pillanatot is a gyermeke fölé görbülő
édesanya ölével (ölelésével) csillapító,
az ezer alakban újjászülető halált is elfogadhatóvá
mesterkedő, a kimondhatatlant, a nem létezőt is
kimondhatóvá, létezővé (halandóvá) formázó,
a rések közötti résekben is tetten érhető,
a megfoghatatlan, az örökkévaló, az ellene szegülő.