Egész testével hall

Egész testével hall, döbben rá hirtelen az
éjszaka kellős közepén, miközben mindkét füle
be van dugva, s arra ébredt, hogy valamit
húznak az utcán. Kerekes bőröndöt? Lopott
aknatetőt? Kukát? A folyamatos zörgés
mintha a bal lába kisujjából, aztán meg a
medencecsontjából jönne, de ha a jobb
könyökére koncentrál, akkor is hallja… Először
húsz évvel ezelőtt érzett, élt át hasonlót, akkor
a ház legtávolabbi zugából, a fűtőházból
érkező, a fűtőrendszer vizét kerengető
villanymotor folyamatos búgása őrjítette meg.
Éjszakánként kispárnával a kezében csúszott-
mászott a padlón, amíg a lakás legkevésbé
zajos pontját megtalálta. Később az ágyát is
oda tette át. Még később hozzásüketült a
körülményekhez, s másoknak magyarázta csak,
hogy a lakás alatti üzlet üveg falai (is) mennyire
összegyűjtik (s mint a hangszekrény, felerősítik)
az utcai zajokat, és a házat tartó beton oszlopok,
födém-elemek által közvetített (belső) hangokat,
s gyakorta roppant hangverseny zajlik…
„Nálunk is” – mondták, hát abbahagyta,
elfeledte… A fülét sem a zajok, hanem a
vissza-visszatérő ideges viszketés miatt
dugta be lefekvéskor, miután az orvos által felírt
kenőcsből borsónyit rányomott a vattára…
Most mégis tovább gurul benne a közben
elcsendesedett utcai alkalmatosság, s odáig jut,
hogy tehát a csupa fül állatokhoz (nyúlhoz,
szamárhoz), s még inkább a nagyobb egysejtűekhez
kezd hasonlítani, amelyekből (akikből?)
hiányoznak még (már?) az érzékszervekké finomult
elit alkatrészek, s egész valójukban megrezzennek,
ha külső inger éri őket… Nem is beszélve a további
reakciójukról, amely évmilliók (évmilliárdok!) óta
legfeljebb a menekülés (az összehúzódás, az
elaraszolás), s fogalmuk sincs(?), hogy
mit tegyenek, ha egy magasabb rendű mozgással
(akarattal?, szellemmel?, lénnyel?) találkoznak.