Mindegyik hoz, vagy elvisz valamit

Kiderült (megint), hogy ha nem figyel oda,
ugyanúgy megy (járkál, közlekedik) az utcán,
mint a többi öregember, valószínű tehát, hogy
akkor is úgy, ha odafigyel, s feltehetően
még inkább úgy, ha nem akar úgy… Ha nem áll
félre például, amikor fiatal pár jön vele szemben
a keskeny járdán, s eszük ágában sincs egymás
mögé sorolni. Vagy ha szaporázni kezdi a lépéseit,
mert hallja a háta mögül, hogy mindjárt eléri,
elkerüli (s tényleg eléri, elkerüli) valaki.
Vagy ha elfelejti a teste tempójához (és
látványához) igazítani a fantáziáját, rövidebb
pórázon tartani a beléje szorult, de még mindig
könnyedén szaladgáló (határtalan?, kortalan?)
szellemet, oldalba vágni az ösztöneit, a mohó
reflexeit, s olyasmit kezd el (akar elkezdeni),
amiben előbb-utóbb kudarcot vall, vagy
rögtön nevetségessé válik (válhat), tehát a
maradék önbizalmát is kockára teszi, elveszítheti…
Akkor hát mi legyen(?), okoskodik benne a
pillanat (az egyik), mintha bármit is egyszer és
mindenkorra el kellene (el tudna) dönteni…
Figyelj oda(!), rendelkezik a másik… Vállald, aki
vagy, azonosulj velem, ketyeg a harmadik…
Merülj el a füvek, a fák, az állatok (a természet)
látványában, jeleiben, lüktetésében,
bölcselkedik a negyedik… Véged van, huhog az
ötödik… Mindegyik hoz, vagy elvisz valamit,
s elszállnak egymás után, mintha ez lenne
az egyetlen dolog (következtetés?,
következmény?, üzenet?), amit biztosan tudnak.
Bár úgy tűnik, hogy ezt sem maguktól, tehát
nem ártana jobban odafigyelni rájuk.