A darabokból összeálló

A darabokból összeálló (összeállított?,
összeszedegetett?), ragasztott, foltozott,
alátétekkel erősített, a hiányzónál
(eredetinél?, elveszettnél?, elképzeltnél?)
megfelelőbbnek (sőt az egyetlen
megfelelőnek) mutatkozó, az összes erőt,
kezdeményező készséget, hitet mozgósító,
csatasorba állító, feláldozni kész,
az „itt állok, másképp nem tehetek”
pozícióját (kihívását?, elszántságát?,
esendőségét?) is megtestesítő,
a bizonytalan, szétfolyó, romlott (öntelt,
idejétmúlt, koncentrálni képtelen)
birodalom(?), hatalom(?), gravitáció(?)
ítélőszékét, önbizalmát, hazugság-tornyát
kiismerhetetlen erejével (helyzetével?,
váratlanságával?) megadásra
(kibillenésre?, megalkuvásra?) kényszerítő,
az egyházat, világrendszert (hivatalt,
házasságot, tekintélyt) pillanatok alatt
szétszakító, összeomlasztó, elveszejtő,
a „menet közben”, a „mindennapokban”
szőnyegként és mozaikképként egyaránt
funkcionáló (megtaposható, működtethető),
ablakba, kirakatba állítható, könnyelműen
elfelejthető, az atomok rejtekeiben, a sejtek
falán, a határokon megmaradt tartalékaival
(emlékezetével, erejével) a romokból is
újjászülető, a semmiből is világot teremtő.