Ha nem kellene döntened

Ha nem kellene döntened, most (úgy érzed)
el tudnád kezdeni a kerti út melletti
(térdig érő) fű levágását, vagy a válaszok
írását a hetek óta összegyűlt levelekre.
Elvihetnéd a babhüvely nagyságúra nőtt
(rákos?), zöld szilvaszemeket a növényügyi
tanácsadóhoz (ha van olyan), a félrekopott
sarkú cipőidet a suszterhez.
Bepermetezhetnéd a varas (tafrinás)
barackfákat, megrendelhetnéd az optikusnál
az esedékes (erősebb) szemüveget,
amit az orvos (két hete) felírt.
Befizethetnéd az adóhátralékot, s (ha marad
pénzed) megvehetnéd a kirakatban
régóta nézegetett, rövid ujjú inget.
Gondolkodás nélkül rászavazhatnál
akármelyik pártra, s az utcán is
szembeköphetnéd (ha jár még utcán)
az arra érdemes politikust.
Ha nem kellene döntened, befejezhetnéd
a ki tudja hányszor elkezdett „nagy” verset,
amellyel berobbannál a köztudatba
(népszerűségbe?, örökkévalóságba?), mibe?
Talán az írók (irodalmat lepipáló)
nevezetes nemzeti fociválogatottjába is
becselezhetnéd magadat, s rájátszva
az „ősi dicsőség” iránti nosztalgiára,
sikeres könyvet írhatnál (a futballról)
a világbajnokság kezdetére.
Ha nem kellene döntened, olyannyira
természetesen (magától értetődően?,
„ösztönösen”?) teljesítenéd
(kezdenéd, követnéd el) az említettek közül
akármelyiket, hogy eszedbe se jutna,
hogy döntened kellett volna,
vagy rosszul döntöttél valaki, valami
(az istenek?, a sorsod?, „önmagad”?) helyett(?)