Tudod-e…
Tudod-e, hogy a vadgesztenyefák
tömött nyugalmát mi ragyogja át,
mért kotlanak a pár hold park fölött,
mint baromfiak, miket megkötött
az ösztön, s ülnek báván, részegen
szívükkel fűtött apró fészkeken?
Megérted-e a hetyke padokat,
pirosak, mint a bátor gondolat,
miért húzódnak anyás fák alá,
mint kiscsibék a kotlóstyúk alá?
Megveted-e a kövér orgonát,
ha utcalányként kínálja magát?
Én erre járok esténként haza,
szerelmesem az olcsó orgona.
S mozogni látom szárnyas fák alatt
a nappal hetykén ülő padokat,
csőrükbe fognak egy gramm örömöt,
s elbújnak a park bokrai között.
Ám a figyelmes vadgesztenyefák
lesik a lassan hulló éjszakát,
mint kotlósok a vércse-vad eget.
Virradatkor kotyogni kezdenek,
s hogy megőrizzék áldott titkukat,
helyükre csalják mind a padokat.
(1960; Somogyi Néplap, 1960. jún. 12. – 6.)
