Sárga őszi vers
Ezek a szalmafényű,
tört szárú délutánok
úgy borulnak a tájra,
mint nagy sárga virágok.
Magházaik kinyíló
zsúfoltságából sárga
kukorica tömődik
szekerek derekába.
Sárga a dűlőútra
hintázó falevél is,
égő krumpliszár sárga
bokrába fúj a szél is.
A nap egy óceánba
hajított sárgadinnye.
Arany mosoly gyűrűzik
öcsém égszín szemére.
Szedtem egy kosár almát,
most itt ülök és nézem,
hogyan osztozik bőre
a sárga mindenségen.
És hallgatom apámat,
ki talpig aranyporban
megáll, s azon törődik,
hogy ősszel mennyi gond van.
(1960; Somogyi Néplap, 1960. okt. 23. – 5.)
